E zavaróknak, vigyázzon a szemére
Tartalom
Mindketten hogy vigyorogtak! Én meg egyszer magányosan bolyongtam — a József-körúton!
- Étel csökkent látással
- Látás és emberi agykönyv
- LEV TOLSZTOJ: MESÉK
- A rövidlátást egy szemen kezelik
Medin-Kolač elmaradó személyleírás! Lehet, egyik se épp; mindenesetre: ép maradt, s most már nem is lesz töredék.
De semmiképp sem felejthetem — az emlék erősebb a bizalomnál! Mert — s most folytathatom! Nem is az egyszerű status macquónak esetére gondolok itt; hanem az ember — lásd egyebütt: csak úgy!
Dehát a dolgok csak így vagy úgy megesnek — az első tizenöt között, épp a legjobbak csoportjában, hányan esnek! Pedig e zavaróknak csak ezután lesz igazán jeges vigyázzon a szemére pálya; és, íme, a másod- rangúak jobban vigyáznak… vagy nem is olyan másodrangúak?
Nyújthatjuk s rövidíthetjük az u-kat —és vannak, amik lesznek; s vannak-e, amik nem? Mert ha nem, az ugye: nem?!
Az van, ami; egyszerien. S torna hyperopia már ez a vasárnap délelőtt egyszer ilyen, és a heverőt — beágyazunk!
S ha most felszámlálnánk halottait — de ez: megtiltatik! Legfeljebb szégyelljük utólag a szerepet, s nem akarjuk többé magunkra osztani; fél az ember, hogy a padló megunja?
És most, hogy egy zárójelből kikeveredjünk — mely: akárha két léc kalimpálna felettünk!
A félbemaradásra váró katedrális
Ilyesmiről beszélgettünk, te és én, amíg a versenyt vártuk; hogy mik a lehetőségek, az esélyek; már ahogy mi látjuk. És most:… nézzük a hátralevőket.
És, emlékszem, annakidején, mielőtt elaludtam, Noé-komplexum-ban? Hol volt ott Hypnoval s Elenium! Sok más, ami oly e zavaróknak tud lelket menteni és testet rontani. Könnyebb a medve-út itt!
Bár ez sem egészen igaz! És ha egy s más nem így lehetett… csak e zavaróknak tettem — mondtam-e az elején? S tetet? Vagy: épp e csinn áltat?
De létezünk-e oly külön alakkal, ahogy látszat szerint s rombolhatólag? Kihagytam részeket; mint ha a műlesikló bizonyos kapukon kívül viszi a léceket. De majd lesz egyéb alkalom; és más — másutt olvasható… Már csak Kitzbühel látszik, csak a hó; mi az, ami itt tűnt el?
Filipok úgy meg volt szeppenve, hogy elveszett a szava. Pedig Filipok úgy szeretett volna mondani valamit, de a torka kiszáradt a rémülettől. Csak nézett a tanítóra s megeredt a könnye. Akkor a tanító megsajnálta.
Most, míg ezt írom, készülsz az ebéddel; és valami nagyon más van, úgy érzem, a papíron; morzsolódás?
